Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ez történt velem...

2010.09.04
Ez történt velem... Hideg volt.Fáztam. A szél süvített a fák ágai között és halk nyikorgást lehetett hallani.Majd hirtelen minden világos lett. A telihold felment az égre. Valami, nagy árnyékot vetett a tájra. Féltem. Nagyon. Aztán az egyik legjobb barátom Martin felbukkant a fák között és ezt kiabálta nekem: -Emma! Hát te meg mit keresel itt?-nagyon megkönnyebbültem. És ezt feleltem: -Miért? Te is itt kinn mászkálsz az éjszaka közepén! Elmosolyodott. Gondolom ő is félt. A zombikban hitt és az olyan babonákban is ,hogy egy ember egy másik ember testét uralja. Ezért persze mindenki kinevette . Én nem . Nem láttam ebben semmi vicceset. Én mondjuk a kaszásban hiszek... -Fúúú!!! Ha tudnád mennyire megijesztettél!-mondtam. -Pont te mondod?! Amikor megláttalak itt mászkálni, azt hittem, hogy megszálltak az ufok és ők irányítják a tested!!! Ezen nagyot nevettünk. Hirtelen felsikoltott.És... -Hé Emma!!!Ébredj te álomszuszék! A hasadra süt a nap. Azt elhiszem, hogy örülsz, hogy itt a nyár de attól még nem kell az egész napot végig aludnod! Egy kicsit kinyitottam a szemem mire gyorsan be is csuktam. A fény csípte . Kinyitottam résnyire és megnéztem ki az én drága ébresztőm. Természetesen anya állt elöttem derékre tett kézzel, toporzékolva. -A barátaid már kerestek...-mondta -Anya...-próbáltam közbe vágni. Ismertem anyut . Ha elkezd valamiről beszélni nagyon nehezen lehet elcsitítani. -... nekem meg muszály volt azt mondanom , hogy még alszol!Tudod te milyen nagy szégyen ez nekem !?-kiáltotta. Na most ment fel bennem a pumpa! Az oké még ha felébreszt, ezért hálás is vagyok neki a rossz álmom miatt, de azt,hogy én hozom rá a szégyent, ÉN ! Azt már nem tudtam elviselni. -Anya! Mielött engem kezdenél el fikázni nézz rá a bátyámra! Se nem tanul,se nem dolgozik! Egy nagy csődtömeg az egész! Erre a kemény csörfös anyából hirtelen egy megértő legjobb barátnő lett. -Igazad van kicsim-kicsim!!!???-Tudod , ha én elkezdek beszélni mindenféle butaságot hordok össze.-mondta kissé nevetős hangon.Majd ismét bekeményedett. -De akkor is! Nem kell végig aludnod az egész napot!-mikor látta, hogy újból közbe akarok vágni a tenyerét felém mutatta és folytatta: -De ezt a te érdekedbe mondom ám! Ugye tudod? Mit fognak gondolni rólad a barátaid? Erre elkezdett szólni anya telefonja. Hál' istennek! Erre behúztam a nyakam, elmosolyodtam és integettem neki. Ilyenkor mindig durcás képet vág. Ezt most se tudta kihagyni. Felültemből kivetődtem az ágyra , és felidéztem az álmom. Mit keresett benne Martin?És egyáltalán mit kerestem ott kinn én? És miért sikoltott fel? Olyan életszerű volt az egész. Még most is remegek.Na majd ha ezt elmesélem a haveromnak, 1 hétig ki se jön a szobájából annyira fog félni. -Sziasztok!-mondtam mikor oda értem a reggeli fél 10-re megbeszélt idő pontra a parkba, negyed 11-kor.-Ááááh , csak egy kicsit késtem el. Háromnegyed órát. Nem olyan sok ám az ,mint amilyennek látszik.-nevetgéltem. -Szia-mondta kórusban Martin, Kira, Pisti, Mira és Laci. -Mi a baj?Ennyire haragudtok rám?-mondtam bűntudatot színlelve.Nem ment valami hű de jól , de azért bevették. -Dehogyis.-válaszolt Pisti-Csak azon gondolkodunk valyon miért almodta Martin azt amit álmodt. -Miért mit álmodott?-itt már nem kellett színlelnem semmit. Kicsit megijedtem.Mi van, ha ugyanazt álmodta, mint én? Erre mindenkin nagy izgalmat láttam. Mindenki ránézett Martinra, aki háttal ült nekünk. -Éjjel volt-mondta Martin.-Az országút melletti erőben mászkáltam.-erre mindenki kérdően nézett rá.-Ne kérdezzétek mit kerestem ott, mert nem tudom.-hát ezzel én is pont így voltam!-Na szóval ott kerestem valamit.Aztán egyszercsak megláttam egy hátközépig érő barna hajú lányt mendegélni az úton.Elég riadtnak látszott.Aztán felkelt a hold. Én magam is megijedtem a sa- ját arnyékomtól-itt egy kicsit nevetgélni kezdett, de gyorsan megkomolyult.-Aztán láttam megfordulni a lányt az arca hófehér volt!Azt hittem megszállták az ufok! Aztán ráismertem vettem egy nagy levegőt és kirohantam a fák közül.Kiabáltam is még közben!Meg is lepődtem a hangom stabil állása miatt.Ezt kiabáltam:Emma!Hát te meg mit keresel itt?Erre Emma:Miért? Te is itt mászkálsz az éjszaka közepén!Ezt nem bírtam ki vigyor nélkül.Fúúú!!! Ha tudnád mennyire megijesztettél!Mondta Emma.Pont te mondod?!Amikor megláttalak itt mászkálni, azt hittem,hogy megszálltak az ufok és ők irányítjáka tested!!! Ezen is nevettünk. Majd valami szúrást éreztem a vállamban egyre erősebben. Felsikiltottam... Aztán felébredtem. A húgom ébresztett a bömbölé- sével. Bár most ez egyszer örülök is neki. Mindenki csak nézett előre.Majd én törtem meg a csended mozdulatlanul,résre nyitott szájjal. -Uhh...Én is pont ezt álmodtam-erre mindenki velem együtt felnézett. Megremegtem . Nem voltan biztos benne , hogy a lábam nem mondja fel azonnal a szolgálatot. -Öhh-hallottam Martin jellegzetes válaszát.-De...hogy...? - Nem tudom.-feleltem. Mindenki engem és Martint figyelte.Kezdett egy kis lámpalázam is lenni.-Megmondom őszintén gőzöm sincs róla miért álmodtuk ugyanazt. -Láttam egy filmet,-mondta Mira-amiben ,Úgy mint ti, ugyanazt a rémálmot álmodta meg 2 ember.A film végére öszzejöttek... De így sem happy end lett a vége... Egy farkasember tünt fel a semmiből és leharapta a fejüket...Sorry!!! Na ha ezt megnyugtatásnak szánta, nem volt valami hatásos!Köszi szépen Mira!!! Így most nem fogok olyan nyugodtan aludni éjjel, mint eddig az is biztos! Haza felé menet remegtem.Ha valaki szembe jött velem azt hitte, hogy fázom, vagy azt hogy üldözési mániám van és bediliztem. Valószínüleg mindenki akivel találkoztam a 2.-at gondolta, mert nagyon meleg volt.De ez se volt jó, mert így senki se áll ve- lem szóba.Elképzeltem, amint bevisznek egy elme gyógy intézetbe lefogva, amíg anya próbál megnyugtatni, én meg vadul ordibálva kapálózom a sok kar között. Azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy nem fenyeget a filmhez való hasonlóság, mert én tuti soha az életben nem fogok beleszeretni Martinba. De ki tudja? Gondolom a filmben szereplők sem úgy indítottak, hogy ők a szétsza- kíthatatlan szerelmes pár... Na de mindegy is, mert farkasemberek amúgy sem léteznek. Ha meg mégis, csesszék meg!Majd megfog- ok egy vasvillát aztán beleszúrom! Na most itt elvidéckedek a vasvillámmal, de ha szemben állnék egy farkasemberrel arra se lenne merszem, hogy kinyissam a szám vagy pislogjak.Nem hogy vasvillát ragadni és azzal kiállni egy olyan erős szörnyeteg el- len.Még elfutni se tudnék ijedtemben , sőt semmit se tudnék csinálni csak állnék ott és könnyű zsákmányt nyújtanék a bestiá- nak. Mikor haza értem, anyu leküldött 3 kg kenyérért. Gondolom nem kell részleteznem a reakciómat...A bolt felé haladva félúton találkoztam Martinnal. -Szia!-mondtam-Te mit szólsz ehhez az őrültséghez az álmokkal? -Helló!Félek,félek,félek,félek és félek.-Hát persze! Ez volt a hozzá illő válasz!-És te? Te nem félsz? -Áh ugyan!-játszottam a nagy menőt-Hogy félnék már egy ekkora zagyvaságtól?-Őha!Eléggé meglepődtem magamon, és ezzel nem voltam egyedül.Martin meghökkenve nézett rám. Erre megmozdult bennem valami. Miért csinálom ezt? Mitől félek? Attól , hogy majd Martin elpletykálja?Pont ő? A legbeszaribb gyerek akit ismerek?-Na jó. Bevallom én is berezeltem.De szerintem mindenki megijedt volna a helyünkben. -Naná!-Mondta kicsit felbátorodva-Képzeld el ahogy ugyanez történik Kirával és Lacival! Úristen! Kira rohangálna annyira félne!-Ezen jót elnevettünk. És hoppá! Mi van ha mégis beleszeretek? Áh az lehetetlen. Miért szeretnék bele?És miért nem? Olyan rokonléleknek tünt ahogy ott fuldokolt a nevetéstől.Ahogy elnéztem elvörösödő fejét, megállapítottam, hogy jól néz ki. Na ne már! Igy nem szivathatnak le! Hogy fogok én így aludni? És holnap 8-ra van megbeszélve a tali a haverokkal! És ő, hogy fog aludni? Ha mindketten elkésünk és ugyanakkor érünk oda, tökre kicikiznek minket! Ilyeneket fognak mondani: "Húúú!!! Emma és Martin!!! Ez már gyanús!""Hol voltatok? AZ tuti, hogy együtt mert ilyen nincs, hogy hajszáll pontosra mindketten elkéssetek!" Észre vettem az arcán valami változást. Egy kis rándulást. Gondolom ő is pont arra gondolt amire én. Ezt onnan is feltételeztem, hogy a feje vörösből át váltott hupililára.Ez így ment tovább a boltig, és haza felé félútig... Mikor haza értem, anyu bűntudatosan nézett rám. Ez rossz jel. Remélem nem jelenti ki, hogy vissza kell mennem élesztőért... Majd szét tárt karokkal közeledett felém. Na mi van? Ez is csak egy életszerű álom?Majd mégszólalt: -Jajj kislányom annyira sajnálom!-Meghalt valaki vagy mi?Ilyen elég ritkán fordul elő. -Mi a baj?-kérdeztem érdeklődve. Tényleg kiváncsi voltam mi lehet ennek a bűmtudatosságnak és kedvességnek az oka. -Hát... Az a helyzet hogy,... hogyvéletlenül, de tényleg véletlenül, lelöktem az ebédlő asztalról a macis kedvenc bögrédet-Á- ááááááááááh!!!! Én meg azt hittem valami komoly dologról van szó!Ránéztem anya képére amint lefelé nézett és részletesen tanulmányozta a hüvelyk ujját. _Hahahahahahahahahaha!!!-röhögtem. -Nem tudom mi olyan vicces.Maszatos lettem?-Majd felpattant és a tükör elé ugrott.Megnyugodva vissza ült mellém miközben én a röhögő görcs ellen harcoltam. -A-a-a-ny-a-a... Hahahaha!!! -Nagyokat nyeltem, majd próbáltam megkomolyodni.Mikor ez sikerült, elkezdtem magyarázni anyunak a helyzetet.-Csak azt hittem , hogy valami nagy baj van. Aztán te kijelentetted , hogy eltört a bögrém!-Csak most értem észhez. Megértettem anya cselekvéseit.A KEDVENC MACIS BÖGRÉM ELTÖRT???Szét áradt bennem a méreg.Dühös képet vágtam. -Emma tényleg véletken volt...-mondta de én idegesen közbe vágtam. -EL TÖRT A KEDVENC MACIS BÖGRÉM???De...hogy...?-Öhh... már nem is érdekel a bögrém ezt a "de... hogy...?"-t legutóbb Martin használta.-Nyugi anya nem haragszom.Majd veszel nekem egy másikat!Ez úgyis már kopott volt. Alig látszott rajta a minta. Elmosolyodott. Na ez egy őszinte mosoly volt! Csak most tűnt fel, hogy anya milyen szép... Jajj mit nem adnék érte, hogy én is ilyen szép legyek!De most van ennél fontosabb dolgom is. El kellet rendeznem magamban, hogy szeretem-e Martint vagy nem. -Mikor lesz ebéd?-Kérdeztem, hogy eltereljem a szót. -Még 1 óra múlva.-Felelte. -1-kor lesz kaja?-néztem rá hatalmasra nyílt szemekkel. -Igen sajnos...Tudod,-na most jön az igazi rossz hír...-azon gondolkodtam, hogy hogyan közöljem veled a bögréd sorsát...-Egy újabb kellemes csalódás. Felmentem a szobámba lefeküdni egy kicsit aludni, még mielött elkészül az ebéd. Újból a hideg szélben voltam. Ugyan azon az országúton kuporogtam, mint amin az előző álmomban sétáltam.De most mellettem ott volt Martin és vért hányt... -Martint!Martin!Mi baj?!Mi történt?Martin?!-A pánik áradt szét bennem.Most mit csináljak? -E-emma...Menekülj...-Csak néztem rá... nem értettem mi a baja.Majd idegesen ismét elordította magád-Nem hallod?Menekülj már! -Na de Martin!És veled mi lesz?-kérdeztem kekedszkedve.De erre már csak morgás féle választ hallottam.Mi a ...?! Felpattan- tam és rohanni kezdtem.Nem néztem merre futok.Mögöttem hangos lépteket hallottam amik nagyon gyorsak voltak...Egyre közelebbről,közelebbről és közelebbről jött a zaj... Felébredtem...Már megint.Ha ez így megy tovább nagyon megfogom unni az életem...De legalább tuti, hogy most nem álmodta ő is azt amit én ugyanakkor.Felnéztem a faliórára.3 perc múlva 1. Lemegyek a konyhába és megterítek, hogy elöbb ehessek. Épp akkor mikor leültünk az ebédhez berontott lihegve Martin... -Emma!Beszélnem kell veled!-mondta. Úgy meglepődtem, hogy a kanál meg állt félúton a kitátott szám felé. -Jó majd mind...-Nem tudtam befejezni a mondatot mert Martin felkiáltott. -MOST!-hát ennek van egy kis beütése a fejében az tuti.Anyunak nem is köszönt!Úgy látszik ez neki is fel tünt,mert egyszercsak a futásra készülő feszült teste ellazult , felegyenesedett,és így szólt: -Ööö...Elnézést az udvariatlan viselkedésért...És csókolom...-Anya elmosolyodott.(Nem tudtam megállapítani őszinte vagy mű mosoly volt-e.) -Semmi baj fiúcska!-te jó ég megszégyenít engem itt a legjobb barátom elött ezzel a "fiúcská"-val! -Jó jó megyek...-mondtam elképedve.Még mindig nem tértem magamhoz.Mit keres itt?Miért akar velem annyira beszélni? Intett, hogy menjek utána. Követtem. Kimentünk az udvarba, aztán szembe fordult velem, vett egy nagy levegőt és elkezdte a mondani valóját. -Az a helyzet,-na ne- hogy most, amikor haza értem a boltból-te jó ég! ilyen nincs!-lefeküdtem aludni.Újból rémálmom lett.- mi ez? Akármi is ez nekem nagyon nem tetszik!-Folytatódott az elöbbi...-itt elhallgatott. Én meg csak néztem ki a fejemből. Fel se fogtam, hogy mi történik de szavait hallottam. Mikor össze tudtam ragasztani elszakatt filmszalagnak a 2 végét, én is elkezdtem beszélni. -Hát nekem is folytatódott az álmom-ezek a mondatok valamire nagyon emlékeztettek csak nem jutott eszembe, hogy mire. -Én kezdem jó? Elmesélem mit álmodtam, utána te is, aztán meg össze hasonlítjuk őket.-mondta. Nem értettem miért olyan nyugott.Kerestem erre a magyarázatot az arcában, de nem találtam semmit.-Na szóval az volt az álmomban , hogy ott voltunk az országúton.Te kuporogtál mellettem én meg vért hánytam.-Nem volt kellemes ezeket mind felidézni, de ha muszály, akkor muszály.Ez van. Így jártam.-Hirtelen forróság áradt szét bennem, mi közben te mondogattál nekem valamit, csak nem értettem meg.Annyit bírtam kinyögni, hogy menekülj erre te megint elkezdtél beszélni nekem valamit és én meg még mindig nem fogtam fel mit mondasz.Aztán nem tudtam mi van velem. Nem tudtam irányítani magam . Morgás szakadt fel a torkomból.Te ekkor már futni kezdtél, pont az ellenkező irányba, mint amibe kellett volna. Na de mindegy is.Én pedig követtelek de nem tudtam, hogy miért. Egyre közelebb értem hozzád. Aztán ugrani akartam de anya és apa összeveszett, és a kiabálásukra ébredtem fel. Máris ide rohantam ahogy csak tudtam. -Oké.Na akkor nem fogom elismételni amit mondtál. Ugyan ez csak az én néző pontomból. -Aha. Értem. De én ezt akkor sem értem.Abban a filmben amit Mira látott nem a srác harapta le a csaj fejét!-Ezen nem tudtam nem nevetni. Ez annyira jellemző volt rá! Elmondd valamit, aztán meg az ellenkezőjét. De minkettő igaz rá . -Én is így vagyok vele.-Ami azt illeti én elöbb leharapom a fejét mint ő az enyémet... -Én nem fogok az éjjel aludni.De szerintem te sem.-mondta. Láttam rajta, hogy reménykedik, hogy igaza legyen. Igaza is volt. És úgy döntöttem, hogy nem fogom elvenni tőle ezt az örömöt. -Nem hát. Hogy aludhatnék, ha attól rettegek, hogy egyszer csak feltünsz és kinyírsz?-Ez egy kicsit nevetségesnek hallatszott , de egyikünknek sem volt kedve rajta nevetni, mert igaz volt.Sokáig gondolkodtunk. Anyu törte meg a csendet. -Emma! Ki fog hülni a levesed! -Óh!Tényleg!Akarsz még valamit mondani?-kérdeztem.Már korgott a gyomrom. Reggelit sem ettem annyira siettem a parkba. -Nem.Menj csak enni én is megyek haza úgy is már olyan éhes vagy, hogy majd' megpusztulok. Jó volt a kaja. Fáj is a hasam annyit ettem.Eszembe jutott, hogy talán ledőlök egy kicsit, de gyorsan elhessegettem az ötletet. Nem volt kedvem még egy rémálmot végig nézni. Végül úgy döntöttem, hogy soha többet nem fogok aludni. Így hát leültem a TV elé, és kerestem valami jó filmet.De nem találtam.3 óra körül haza ért apa. -Mi jót csináltál a délelött?-Kérdezte teli szájjal. -Hát, a parkban voltam a barátaimmal.Aztán lementem a boltba, ebédeltem, majd TV-t néztem.-Mondtam. Apunak feltünt, hogy valami nem oké. -Valami baj van?-Valamit ki kell találnom, de gyorsan... A bögre! -Hát... Anya délelött eltörte a macis bögrém... Tudod, a kedvencemet.-Mondtam szomorkodva. -Ja.-De bő válasz. Tehát elhitte. Itt be is fejeződött a beszélgetés. Egész délután csak unatkoztam. Csinálnom kéne valamit... De mit? Nem történik semmi! (Ez elég nagy hazugság volt.) Beértem azzal, hogy azon gondolkodom mit jelenthet az álmom.Le is írtam egy lapra a lehetőségeket. 1.Martin le fogja tépni a fejem. 2.Én fogom leharaoni az ő fejét. 3. A farkasember fogja leharapni a fejünket. 4.Csak egy butaság az egész, és nem fog történni semmi. Legjobban a 4. tetszett. Meg talán még a 2.-at úsznám meg ép bőrrel... De akkor meg tényleg be visznek a diliházba. Ha be tudnak... A végén tényleg elaludtam. De most nem álmodtam semmit. Kicsit csalódott voltam, de azért örültem, hogy eltüntek a rémálmok. De lehet, hogy csak azért nem álmodtam semmit, mert most Martin ébren volt. De akkor sem értem.Hisz farkasemberek amúgy sem léteznek.Meg hát van ilyen nem? Hogy 2 ember egyszerre ugyanazt álmodja... De szerintem nem kell törődni vele. Történt két véletlen és itt le is lehet zárni az egészet. Könnyű mondani! De megtenni már nem ilyen egyszerű.Jól esett volna elpanaszolni valakinek, de kinevettek volna.Nem tudtam mit tegyek, és, hogy tehetek-e egyáltalán valamit az ügy érdekében. Csak feküdtem és feküdtem az ágyon. Gondolkoztam, hisz volt miről.Szerelem, farkasemberek, álmok... De miért pont én? Miért nem álmodta ezt mondjuk Mira, vagy Kira ? Mikor lesz a legközelebbi álom? Mikor fog színrelépni a farkasember? Sok-sok választalan kérdésem volt.Idegesített, hogy nem jövök rá a megoldásra.A végén úgy döntöttem, hogy a neten fogom megkeresni kérdéseimre a választ. Találtam farkasemberekről szóló történeteket, de az összesen csak nevetni tudtam. Annyira látszott rajtuk, hogy nem igazak. Majd rátaláltam egy tök izgisre. De az se tünt valóságosabbnak, mint a többi. A net is csődöt mondott ebben a témában. Volt, amikor lazán fel tudtam fogni az egészet, és könnyű módszereket is eltudtam képzelni. De sokszor bepánikoltam. Zajt hallottam és bebújtam a takaró alá. Ilyenkor mindig szúrást érzek a lábfejembe, egyre erőseb- ben. Arra szoktam gondolni, hogy a szörny, vagy szellem így teszteli, hogy ember vagyok-e. Ezeken a vizsgákon mindig átmen- tem, ha léteztek a tesztelők ha nem. Már fél 6 volt. A bátyám lépett be a nappaliba.Egy nagy adag pattogatottkukoricávalal, és egy DVD-vel. Az egyik szemöldökömet felvontam. Erre ő az egyik vállát vonta fel. Ez így ment köztünk mindig se szó se beszéd, csak test beszéd...Majd érdekes módon megszólalt. -Benn ajjév!-Erre már mind a kettő szemöldökömet felvontam. Mit akar ez? -Mi van? Most magyarul is mondd el légyszi!-mondtam.Lenyelte a kukoricát, ami a szájában volt, aztán elmondta magyarul is. -Menj arréb!-erre felültem a kanapén, és össze fontam a karom a melkasomon. -Kérlek...-Tette hozzá gyorsan. Azon kívül, hogy egy rakás szerencsétlenség szerettem a tesóm. -Csak ha adsz a kajádból!-Vigyorogtam rá.Erre felsóhalytott intett, ami szerintem azt akarta jelenti, hogy oké, vagy azt, hogy csak szeretnéd. Gyorsan választ kaptam mert oda tartotta felém a tálat. Nagyokat pislogtam rá, majd vettem belőle, és arrébb ültem. Lerakta mellém a pattogatottkukoricát, és berakta a DVD-t a házimoziba. -Hé! Néztem ám!-mondtam felháborodottan. -Nem baj.-mondta Karesz vigyorogva.-Most ezt fogod nézni. -Legalább megmondod mit? -Persze.A Kukorica gyermekeit.-ezt úgy mondta mint egy rémisztő kastély tulajdonosa. Mintha megakarna ijeszteni.Meg is akart. Na már csak ez kell nekem! -Hát akkor szia!-mondtam és felugrottam. -Beszari!!!-kiáltott utánam a bátyám, de én már a szobámban voltam. Nem értem. Miért nem akarom megnézni a filmet? Már 3 hete ezzel nyúzom a szüleimet, most a bátyám odajön felajánlja , hogy mednézzem vele, én meg elutasítom. Nem értem magam. Le is mentem.A tesóm csak vigyorgott rám és megpaskolta a mellette lévő helyet a kanapén. Leültem mellé. Megnéztük a filmet... Hiba volt meg nézni a Kukorica gyermekeit bevallom. De hát meg lehet érteni nem? Régóta meg akarom nézni azt a filmet. De most itt fekszem az ágyban. Hajnali fél 1-kor és félek. Nem merek aludni, de ébren sem akarok lenni. Ez így nem stimmel. Zajt hallottam a hátam mögül. Erre megfeszültem. Aztán zümmögést hallottam az ablakom felől. Reccsenést a tetőn... és végül elaludtam. Ott futottam, Martin elöl. Rám akart ugrani. Ugrott is. De nem sikerült neki. Hála az égnek egy fagyökérben megbotlott. Még gyorsabban kezdtem futni. A szél pont szembe fújt. Nem tudtam kinyitni a szemem. -Emma! Nem foglak bántani!-mondta. Nem hittem neki. -Persze!-Erre hangosan felnyögött. -Nem is arra felé laktok!-Erre megálltam. Körülnéztem elgondolkodtam merre is van észak...Rájöttem, hogy tényleg rossz irányba futok. Vissza fordultam. Megláttam Martint a földön térdelve a melkasát szorongatva.Oda mentem hozzá lassan. Megérintettem a vállát. Mire felkapta a fejét. -Emma...-csak ennyit tudott mondani, mert összeesett. Most mit csináljak? Vigyem el egy orvoshoz gyalog?Hívjak mentőt? Haggyam itt? Ne csináljak vele semmit, de maradjak itt? Felnéztem a holdra. Elkapta a karomat, mire én gyorsan megnéztem megint megőrült vagy normális. Fura volt. Nem ébredtem fel. Talán itt a vége? Lenyel egybe és kész? Talán a a valóságban nem fog történni semmi. Vagy megtörténik minden amit álmodtunk. Lehet, hogy ő most nem álmodik semmit. Normális volt. Ez nem is kérdés. Felült. -Köszi, hogy... nem hagytál cserben.-erre szörnyű bűntudatom lett. Ha nem szól, hogy rossz irányba futok, simán ott hagyom. -Őőő... izé... nincs mit.-Úristen! Ilyen szánalmas választ még nem láttam!-Ez a minimum.-Felnézett az égre. -Ott a nagymedve.-sokáig tartott mire rájöttem miről beszél. -Aha.Tényleg ott van. Eddig fel sem tünt.-mondtam.Fel sóhalytott. Ettől egy kicsit medijedtem. -Mi a baj?-kérdeztem rémülten. -Semmi. Csak a holdat néztem.Olyan szép.-most rám nézett.Én is felnéztem, hogy lássam a holdat.Tényleg szép volt. Még mindig nem ébredtem fel. Ez jó jel lehet.Morgást hallottam a mögöttünk lévő bokor mögül. -Hallottad?-Kérdeztem Martintól halálra rémülve. -Mit?-Kérdően nézett rám, és én is így néztem rá. Nem hallotta? Már halucinálok?Fülelni kezdett. Ismét hallottam a morgást -Ezt!-kiáltottam. Már nagyon féltem. Most fog jönni a farkasember, és le fogja harapni a fejünket! De nyugi Emma ez csak egy álom! Nem a valóság... -Már én is hallom.-mondta . Látszott rajta, hogy ő még jobban fél mint én. -Nem kéne elmenekülni valahova?-kérdeztem tőle. -Ez csak egy álom. Nem a valóság.-Olvas a gondolataimban???Csak nem.-Ha jön is a szörny felébredünk.Ha nem akkor megesz, és utána ébredünk fel. Ennyi.-Ezt nem értettem. Az elöbb még tökre félt! Most meg engem nyugtatgat! De végülis igaza volt. Én is ezt gondoltam. Ez csak egy álom... -De ha valóvá vállik?!-kérdeztem tőle vádlón. -Annak kevés esélye van.-mondta, és felhúzta a vállát.-Hideg van.- Én nem éreztem semmi hideget. Inkább melegem volt. Valami belelehelt a fülembe. Újabb morgást hallottam.Hátra néztem... Gyorsan kapkodtam a levegőt. A kezemet a szívemhez emeltem, mert úgy éreztem majd' megfulladok. Végül még sem Martin ölt meg. Hanem egy másik farkas ember, akit nem ismerek.Vajon Martint is megölte? Vagy ő megmenekült, mert átváltozott? Majd megkérdezem tőle. Úgy is fél 8 van. Felöltöztem, megfésülködtem, fogat mostam. Mindent megcsináltam amit egy normális reggel meg szoktam.Belenéztem a tükrömbe. Szörnyen néztem ki. Három negyed 8 van. Elindulok a parkba nehogy elkéssek... megint. Az út ugyanúgy telt mint szokott, a park pedig tele volt kisgyerekekkel, akik szinte mind az új játszóteret kínozta. -Szevasztok!-kiáltottam és oda futottam Pistihez, Lacihoz és Kirához. -Szia!-mondták kórusban, de most több élettel és izgalommal mint tegnap.-Mira azt mondta, hogy tud egy tök tuti helyet!-mond- ta Pisti. Csak most tünt fel, hogy Kira és Pisti fogják egymás kezét. Vajon mióta járnak? Nekem fel sem tünt. Lehet, hogy csak tegnap délután jöttek össze. -Óh! Tényleg? És miféle helyet?-kérdeztem még mindig meglepődve. -Valami ős régi téglagyárt.-mondta Laci nagy izgalommal. Király! Szóval Mirát felbérelte a farkasember, hogy segítsen neki megszervezni egy randit velem . - Azt mondta, hogy ha akarjuk elvisz minket. Csak érjen már ide! Meg Martin is!- A Martin névre úgy éreztem szét ég a fejem. Ajajajajajajajajajj! Te jó ég! Nem ismerem magam! De tényleg nem. Azt hittem Martinba szerelmesnek lenni nem lehet. És én zúgtam bele! -Ja! Tényleg ide érhetnének már.- Martin és Mira... Az nem lehet elvileg Mirának van barátja... Legalábbis 1 hónappal ez elött még volt. -Hello!-mondta Martin. Mikor belenéztem abba a két sötét barna szemébe, úgy éreztem mindjárt elfutok haza.De láttam az arcán, hogy ő is pont így van vele.Ez egy kicsit megnyugtatott. Kiváncsi voltam, vajon másnak is feltünt-e mennyire zavarban vagyok. -Hali!-csatlakozott a társasághoz Mira.-Na? Akkor megyünk a téglagyárba?-Úgy éreztem, hogy már nem, vörös a fejem hanem fehér. Segéjkérően néztem Martinra de nem sok segítséget nyújtott. Bepánikolva, elfehéredve nézett ki a fejéből banbulva. Majd hallottam, hogy nyel egy nagyot. Aztán nagy meglepetésben lett részem. -É-én ne-ekem - itt vett egy nagy levegőt majd fojtatta -el kell mennem vigyázni a húgomra.-Könyörgően nézett végig barátain. De! Nem fog elmenni és kész! Nem fogom nélküle végig szenvedni ezt a valamit! -Mi van Martin? Megijedtél?-mondtam abban bizakodva, hogy ezért nem fog megutálni. -Nem!-vágta rá azonnal.-Csak...csak...-jajj ettől féltem! Hogy totálisan leég miattam! -Értem, értem.-mondtam gyorsan.Kérdően nézett rám.- Akkor hívd fel a szüleid, vagy a húgod, hogy dolgod van. Ez tök nagy bu- li lesz!-mondtam, izgalmat szinlelve. Szerintem egész hatásos volt a beszédem mert Martin elő kapta a telefonját, majd bele motyogott valamit, elköszönt, és rám vigyorgott. Zsír! Gondolom észre vette mit érzek iránta. -Oké. Ha te, Emma azt akarod, hogy én is elmenjek oda, akkor elmegyek.-Nem bírtam ki vigyor nélkül. Úgy éreztem a szívem mindjár kiugrik a helyéről. Most minden olyan szép! Muszály rosszal végződnie? Áh a francba! A jó öreg vasvillát otthon hagytam! Az utolsó reményemet! -Hát akkor... Esetleg... Elindulhatunk?-kérdezte Mira. -Felőlem mehetünk-válaszolta Laci. -Mindenki jön, vagy csak mi ketten?-kérdezte a lány. -Én megyek- mondta Kira és előrelépett. Így egyértelmű volt, hogy Pisti is megy. -Emma?Martin? Ti jöttök? -Én tuti megyek.-mondta Martin.-És Emma is jön. Hé! Azért ez tulzás már nem?A nevemben beszél!Hogy jelét adjam felháborodásomnak be szívtam ajkaimat.De ez senkinek sem tűnt fel. Hagytam az egészet. Végülis ez csak bosszú volt, amit megérdemeltem, amiért rávettem, hogy jöjjön el velem a gyárba. -Akkor GO GO GO!!!-kiáltott Mira. Nem tudom minek kellett ezt orditania, de úgy töntöttem nem fontos.Elindultunk.Mikor kiértünk az útra, pár méter után lefordultunk egy elhagyatott mellék útcára. Még az út sem volt lebetonozva. Szinte térdig ért a sár. A szívem már a torkomban dobogott.Majd megláttam egy nagyon-nagyon magas téglából épített kéményt, a fák felett. Úgy nézett ki, mintha el akarna dölni.Már megbántam, hogy eljöttem . Nekem is ki kellett volna találnom valami kifogást amiért nem jövök el.Lassan araszoltunk tovább. Majd egy magas rácskérítés mentén haladtunk, ami egy kapuhoz vezetett. Már majdnem elkezdtem imádkozni, hogy zárva legyen, mikor Mira lazán megfogta a kilincset, és kinyitotta a kaput.Nagyon féltem.De próbáltam leplezni.Bementünk a gyárba. Sok-sok tégla volt szét szorva, egy réginek és instabilnak tűnő alacsony épület körül. Egy féltucat ajtó volt rajta, de az összeset nagyjából eltakarta a vállig érő csalán. Ez mögött volt a nagy kémény. A kémény jobb oldali felén egy kisebb épület volt.Amiben a tetőcserepek magaslottak.Már teljesen bepánikoltam, de ezt még fokozta a gyár körül lévő relytéjes sűrű erdő. -Hát akkor itt is vagyunk.-Mondta Mira mosolyogva.-Nézzünk körül jó? Némán elkezdtem bólogatni, mert úgy éreztem nem tudok hanot ki adni. Laci és Pisti célba vették a kéményt. Mira és Kira engem hívtak, hogy menjek velük a tetőcsempés házikóba, de én sokkal vonzóbnak találtam a téglákkal, és csalánnal körül vett épületet. Úgy véltem ha vége, akkor legalább élvezem a maradék kis életemet.Határozott léptekkel indultam a kiszemelt hely felé.Erre mindenki hát ra nézett felém, tágra nyílt szemekkel. Átgázoltam, a csalánokon, nem törődve a sok csipéssel.Oda értem az egyik kis ajtóhoz. Beléptem. Az összes félelmem elszállt.Hörgést hallottam a sarokból. Egy hatalmas gombócot éreztem a torkomban.A hörgés köhögéssel fejeződött be. A hang forrása felé néztem halálra rémülve. Már majdnem sikítottam, mikor meg láttam egy öregembert ülni a sarokban, óriási terpeszben, sok sörös dobozzal maga körül. -Bocsánat...-visítottam elcsukló hanggal.-Nem tudtam , hogy... hogy itt vannak emberek. -Hhhhhhhőő!-válaszolta az alkoholista öregember. KIhátráltam az épületből és intettem a haverjaimnak , hogy gyorsan jöjjenek ide.Kira felsóhalytva forgatta a szemét. -Na mi van Emma? Megláttál egy pókot?-Ezen gúnyosan mosolyogva jeleztem, hogy nem értékelem a viccét.Erre felkapta a fejét, s az ég felé nézett.Hosszú szőke haja lebegett az arca körül. -Na de gyertek már!-mondtam türelmetlenül. Elindultak felém. Én vissza belépetem az épületbe. Az öregember még mindig ott ült nagy terpeszben, a sarokban. -Mit láttál?-hallottam mögülem Laci hangját. -Csss!-válaszoltam.Féltem, hogy ha az alkoholista megijed,ránk támad. Mira bekukkantott a vállam felett. Felsikiltott, és elfutott a kapuhoz, amin keresztül bejöttünk a téglagyárba. Kirázott a hideg a hangjától. Nagy meglepetésemre a többiek is követték példáját, de sikítás nélkül. Szóval egyedül maradtam... -Emma, gyere már ide!-kiáltotta Martin. -Ja! Meg akarsz halni?-hallottam Kira riadt hangját. Ránéztem az emberkére, majd megindultam kifelé. -Be vegl ej!-ordította az öregember. Erre Mira felsikoltott. -Emma gyere végre már ki onnan!-kiáltotta. -Én oda megyek!-mondta Martin. -Ne menj!-sikította a Kira-Mira kórus. -De akkor is odamegyek!-majd hallottam Martin trappolását, amint közeledik a lapos, de nagy épülethez.-Emma gyere ki most ebben a pillanatban! -Nem!-mondtam makacsul.-Szerintem nem akar bántani... -Szerinted?!-vágot közbe Martin-Az , hogy szerinted, a 100%-ból 50% se! -Nem baj!-Megsajnáltam azt az embert. -éb bev jábgok zsebgib!-mondta az öregember.És most leesett hogy mit mondott amikor utánam kiáltott , és most. Akkor azt mondta , hogy :ne menj el, most pedig azt, hogy :én nem bántok senkit. -Mi van?-kérdezte ledöbbenve Martin. -Azt mondta. hogy ő nem bánt senkit! Háhá! Igazam volt!- majd megindultam felé.-Hogy került ide? -A begezsévemmej valezset dördént, avigor a 3. hóvabba fold.- Azt mondta hogy: a feleségemmel baleset törént, amikor a 3. hónapba volt.- Ézs asz óda gácojog-És az óta gyászolok. Nagyon megsajnáltm az öregembert. -Emma?-mondta Martin. -Igen?-válaszoltam. -Te érted, hogy mit mondd? -Igen. Gyászolás miatt van itt... szegény. -Uhh-nyögött fel Martin.Leültem az emberke mellé. Nagyon büdös volt. Martin is oda jött hozzá. -Nem éhes?-kérdezte rekedt hangon. -Be egg gidzsid-válaszolta az örgember. -Mit mondott?-súgta nekem a fiú. -Azt, hogy egy kicsit éhes. -Ja?!-csapott a fejére.-És honnan fogunk szerezni neki kaját? -Nem tudom...Figyelj, szólnál a többieknek, hogy nincs itt veszély, és hogy szerezzenek valahonnan egy kis ételt? -Persze... DE nem szivesen hagylak egyedül vele...-Haragosan néztem felé.-Jójó megyek... -És mondja csak itt lakik avgy van rendes otthona? -Idd jagov- itt lakom forditottam magamban. -Hát,- mondtam- akkor itt én azt hiszem csinálok egy kis rendet... Jó? -Ikev, göcövöb cékev-igen, köszönöm szépen... legalább is szerintem ezt mondta... Neki álltam egy kupacra rakni az üres sörös dobozokat.Közben Martin vissza ért. Azzal a jó hírrel , hogy Kira tud egy közeli coop boltot, és , hogy elmennek oda, ennivalóért.Már ketten pakoltunk. Majd támadt egy jó ötletem. -Figyelj, Martin! Mi lenne , ha egy téglából,-majd a kezembe vettem egy jó negy adrabot- csinálnánk egy vázát valahogyan, és tennénk bele virágot?-Reménykedve néztem arcába. -Jó tőlem.-Majd nagy vigyor szélesedett el fején. Visszamosolyogtam rá, majd fogtam egy téglát és egy vas darabot, s elkezdem lyukat csinálni a téglába. -Várj! ezt majd én megcsinálom jó?-bólintottam egyett. -Én addig elmegyek ki keresek egy csapot, talán van egy itt valahol, meg bemegyek az erdőbe virágért. -Okés. Elindultam kifele. Mikor kiértem, hirtelen beborult az ég. Jobb lesz ha sietünk... 3-szor körbe futottam a nagy téglagyárat mire találtam egy csapot az egyik végében amiből folyt is a víz. Lihegve lerogytam mellé. Morgást hallottam a mellettem lévő erdőből.Megdermedtem. A lélegzetem is elállt. Az ájulás kerülgetett.Szemem tágra nyílva meredt a földre. Majd a hang irányába kaptam a fejem. Felálltam. A torkomban és a gyomromban nagy gombóc volt.Bevallom, nagyon féltem. Elindultam a morgás forrásához. Átléptem egy kisebb bokrot. -Áhh...-az a kisbokor málna volt, és a tüskéi felhasították a lábamon a bőrt.Nem foglalkoztam vele. Kikerültem a vállig érő csalán tömeget. Majd megpillantottam egy kisrókát. Nyűszítve védekező poziciót vett fel. Úgy látszik ő még jobban fél mint én. Egy lépést közeledtem hozzá, mire a kisállat beugrott bokorba, és elfutott. szóval ettől ijedtem meg annyira? Na mindegy. Úgy is virágot akartam szedni. kicsit beljebb mentem a erdőben, majd találtam valami lilás kisvirágot. Felszedtem, belőle egy csokorral és vissza kimentem a dzsindzsásból. Az épületig, ahol Martin és az öregember volt, futottam. -Na végre itt vagy!- mondta a fiú. -Hol a tégla ? -Itt.-Majd martin felém tartott egy vöröses barna vázát. A szám is tátva maradt. -Ezt te csináltad? -Igen. -Nagyon jó lett.-és rámosolyogtam.-elviszem vízért. oké? -Én is megyek! -Minek? Egyedül is elbíroma vázát. -Tudom. De többet sehova sem engedlek el egyedül. -Oké. Akkor mindjárt jövünk.-mondtam az öregembernek. Kimentünk az épületből . -Na merre van a csap?-kérdezte Martin. -Erre. Gyere utánam.-elvezettem a csapig megtöltöttük vizzel a vázát, majd vissza mentünk az öregemberhez. Beleraktam a virágot a vázába. -Szerintem jó lett.-mondtam elégedetten, aztán körbe pillantottam a szobán amit, Martinnal a gyászoló , alkoholista öregembernek csináltunk. -Szerintem is.-vigyorgott Martin. -Hahó! Meglepettem néztem ki a fejemből. De 2 másodperc múlva felismertem a hangot. Megjöttek a többiek. -Itt vagyunk!-futott az ajtóhoz Martin. Hamarosan lesz folytatás!:)
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

syndusska

(sindy, 2012.07.19 12:45)

szerintem is jó történet, tetszik a stílusod ahogy írsz..habár csak negyedét olvastam mert nagyon hosszú én meg fáradt szocal..madj elolvasom a többit is ><

Re: syndusska

(Sindy, 2012.07.19 12:46)

* szoval

äg&#8364;$y

(äg&#8364;$y, 2010.11.16 14:01)

jó sztori,olvasom a többi részét :) de eza werewolf engem is kínoz xD :|

...

(Luca, 2010.10.31 12:47)

Werewolf nem lenne kicsit sokkal egyszerübb ha megmondanád a neved??? xD És akk nem kéne találgatni :D

Werewolf

(Réka, 2010.09.24 14:09)

Akkor... fenn vagy nezabarban?

nem

(WEREWOLF, 2010.09.23 20:16)

Réka nem Boros Dánielnek hivnak :D am meg nem imsrek 1 Lucát Rékát és Pannátt sem

Werewolf

(Réka , 2010.09.12 14:23)

Véletlenül téged nem Boros Dánielnek hívnak Werewolf?

köszi

(Luca, 2010.09.06 20:15)

Köszi :) Werewolf meg tudod mondani a neved??

a történet

(Réka, 2010.09.06 15:43)

szerintem is nagyon jó. igazat kell adnom az előttem szólónak ki kéne adni könyvben. :D

tök jóóó

(Werewolf, 2010.09.05 21:27)

Luca tetszik a stílusod! Nagyon szórakoztató a történeted. Ki kéne adni!! :)