Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Ház

2010.09.13
A Ház Péntek volt a nyári szünet 2. napja. Már 11 et ütött az óra, de még mindig nehezemre esett felkelni. Arra ébredtem, hogy a szüleim zörögnek a szomszéd szobában. Benyitok hozzájuk, hát látom, hogy éppen csomagolnak - Hova mentek?- kérdeztem - Nyaralni, de csak kettesben te nem jöhetsz. örülj van 10 teljesen szülőmentes napod. Tudom ennek minden 18 éves lány örült volna de én nem annyira. Én nem szerettem egyedül lenni főleg nem éjjel. Ráadásul mi nem is olyan régen költöztünk Harveybe. Ez egy igen csak kicsi város. Itt a mi házunkat tartják a ,, szellem háznak”. - Kicsim indulunk! szia!- mondta anya - Sziasztok! Nagyon jól kezdődik ez a szünet gondoltam. Nagyon éhes voltam kinyitottam a hűtőt egy fél szelet tortán kívül semmi ehető nem volt benne. Így hát elmentem a boltba. - Jó napot- köszöntem - Szia! Mit szeretnél?- válaszolt az idős boltos - hát kérek egy kenyeret meg vajat ha van. - Sajnálom, de vaj nincs. - Akkor csak kenyeret - Itt van. - Köszönöm és viszlát. Ebben a boltban sincs semmi morogtam. Mikor hazaértem arra lettem figyelmes, hogy a ház felső ablaka nyitva van. Bementem az ajtón. - Van itt valaki?- senki sem válaszolt. Majd körbenéztem a házba sehol senki sem volt. úgyhogy lementem reggelizni. Egyszer csak kopogtak az ajtónkon. - Ki az?- kérdeztem - A postás! - Csókolom - szia! Hoztam pár újságot és egy kis sütit is sütött a feleségem az új szomszédoknak. Majd a tesóddal megeszitek. - De hát nekem nincs is tesóm - Pedig én láttam egy feketehajú kislányt a felső alakba. Még integettet is. Na mindegy valószínűleg képzelődtem - Szia-, köszönt és elment. Én nem értettem, fekete hajú lányt látott nekem szőke hajam van én nem lehettem az. Ekkor felfutottam és megláttam az ablakot… Egy szomorú arc volt rárajzolva. Megremegtem, és elkezdtem futni, de rájöttem, ha ez egy szellem valószínűleg akar valamit tőlem. Így hát visszamentem. Majd leültem a tv elé egésznap nem történt semmi azt gondoltam, hogy a postás tényleg csak képzelődött, hiszen már nem volt fiatal. Este elindultam fürödni. Mikor megnyitottam a csapot piros vérnek látszó víz folyt belőle, de párperccel később már rendes víz volt. Borzasztóan féltem, de megpróbáltam megőrizni a hideg vérem. Fürdés közben mintha halottam volna poros öreg lépcső nyikorgását. A lépcső csak akkor nyikorgott, ha valaki ment is rajta. Ezért lementem körülnézni. Amikor leértem egy fekete árnyat láttam elfutni az árny a pince ajtó mögött eltűnt. Rátettem a kezem a kilincsre. a kilincs nagyon hideg volt jóval hidegebb, mint a többi. Óvatosan elfordítottam és kinyitottam az ajtót. ekkor valami meglökött hátulról és bezárt a pincébe, odafutottam a villanykapcsolóhoz, de nem működött és az ajtót se tudtam kinyitni csak zörgést hallottam odafentről. Az egyik sarokban egy kislányt ült és azt mondogatta: - segíts! - Mi a baj? kérdeztem tőle Ekkor meg fordult a lány és azt láttam, hogy az arca egy csontvázéhoz hasonlított - ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ- sikítottam A lány rám nézett és azt mondta - Nem én voltam. – amint kimondta eltűnt én pedig elaludtam. Reggel már ki tudtam nyitni az ajtót. Felmentem, a háznak semmi baja nem volt csak a konyha asztalon volt egy 1800- as évekbeli újság cikk. Ami egy meggyilkolt nőről szólt és a kislányát gyanúsították a megölésével majd pedig mikor nem volt több ember, akit gyanúsítani lehetett kivégezték a lányt. Rájöttem, hogy a kislány azt akarja, hogy bizonyítsam be nem ő ölte meg az anyját. Azonnal elindultam a könyvtár felé, de nem volt nyitva. Sokat gondolkodtam azon, hogy ki lehetett a tettes. Hiába. Ekkor eszembe jutott az újság. Csak felét olvastam el, így hát szétnyitottam és a mi házunk képe volt benne. Itt lakott a lány és az anyja. Mint a villám úgy futottam fel a padlásra hátha találok ott valamit. A padláson működött a villany ez kész csoda volt. Találtam egy nagy ládát. Ahogy felnyitottam mintha ezer kis apró bogár repült volna fel úgy szálltak ki a porszemek belőle. Rengeteg könyv volt benne, de egy különösen kitűnt a többi közül. Ez egy csodaszép piros bőrkötéses könyv volt aranyozott írással,,Napló” ez állt rajta. Kinyitottam Ez volt beleírva. ,, Kedves naplóm! Nagyon félek, a volt férjem minden este átjön hozzánk és megfenyeget. Azt mondta megöli Annát (Ez volt a kislány neve) ha nem megyek vissza hozzá. Én nem fogok vissza menni, ezért egy ajánlattal állt elő engem öl meg és akkor a lányomnak nem lesz baja. Belelegyeztem holnap este az erdőben fogok meghalni, Kérlek Istenem vigyázz a lányomra. Lora Stef 1820. szept. 3. Úristen! tehát a férje volt világosodtam meg. Hatalmas irammal futottam be a rendőr ségre. - Ezt nézzék! - Mi ez? - Egy 1800 as évekbeli napló egy lányt végeztek ki. Azér mert megölte az anyját de valójában nem ő volt. Elolvasták a naplót - Szép volt ! Ezt az ügyet végre lezártnak tekinthetjük 190 év útán. Nem szoktam büszke lenni magamra de most az voltam. Másnap reggel az újság címlapján a naplóval néztem szembe. ekkor valami megfogta a vállam. A kislány volt, de most teljesen élőnek nézett ki. - Köszönöm!- mondta és eltűnt Anyáék még aznap megjöttek, mert Olaszországban rossz idő volt. Semmit nem említettem nekik ez csak az én titkom marad örökre.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

re.:

(kati, 2012.10.06 17:03)

A hittan tanárnőm padlót fogott!De amúgy jó.

juh.jozsef@gmail.com

(svaresz, 2012.03.31 17:24)

Túl egyszerű...:s

...

(vivi, 2011.11.21 09:11)

szerintem az elovasták a naplós résztz bővebben is kilehetett volan fejteni

Re: ...

(vvikeeee, 2012.01.15 14:06)

igen,de amúgy nem rossz

h

(uuuuu, 2011.12.06 09:06)

jó történet :)

thx

(Panna, 2011.04.22 15:46)

Köszi

Hozzászólás

(dorka, 2011.01.03 18:58)

Nagyon jó!